Egy borostyánfuttatta ódon ház kissé elvadult kertje jelentette valamikor számomra a paradicsomot. Orgonák szegélyezték, tavasszal édes illatuk bódított. Az öreg fenyőt végigölelte már a borostyán, levelei közt fészkeltek a rigók.
Égretörő sudár fügém édes gyümölcseivel kínált míg mellette megbújt a ribizlibokor.Virágszőnyeggel beborította a cseresznyefa az ösvényeket melyeket kék bókoló ibolya szegélyezett, közte bújtak meg az eprek.
És a nád! Büszkén magasodott az ég felé a homokkal borított medence partján a kövekből rakott tűzrakóhely és a korhadt, kivágott fatörzs között mely jó búvóhelyet adott sünnek, s a környék legszebb kandúrja is itt napozott.
Végigcirógattak a rózsák susogó harmatos leveleikkel minden hajnalon midőn a feslő bimbókat egyenként szabadítottam meg a mohón rájukakaszkodó levéltetvektől.
És a tulipánsor? Sűrűn álltak a vörös bimbók a trombitafolyondárral futtatott kerítés mellett a vidám sárga nárciszok és gyöngyikék között.Az orgona árnyékában a gyöngyvirág nyílott. A császárkorona agresszív illata lengett a kerten át, a királyliliom büszkén kimagasodott, körötte a tigrisliliomok narancszsín fekete pöttyös kunkori feje bólogatott.Majd a két pünkösdirózsa bokor is megmutatta mit tud bordóban és rózsaszínben.
Befejezték téli álmukat a pincében a dáliák, a cannák, a muskátlik is ébredeztek, kicsi zöld leveleiket nyújtogatták a nap felé.Harsogó vörösök, élénk rózsaszínok díszítették az ágyásokat. Egyik évben tubarózsát is ültettem, illatos szűzies szép fehér virágot.Forró nyáron de sokszor locsoltam a sásliliomot! A terasz lépcsője mellett mindig hűs árnyékban éltek a páfrányok, szomszédságukban de már a tűző napon a yukkaliliomok.